Valkó Lívia szakvizsgázott gyógypedagógus – tanító vagyok. Vácott élek a családommal.

Az oktatási rendszer működését több aspektusból ismerem. Dolgoztam állami fenntartású és egyházi általános iskolában alsó tagozaton tanító néniként. Tanítottam gyógypedagógusként tanulásban  akadályozott  alsó tagozatosokat  és felsős kamaszokat összevont osztályban több éven keresztül. Láttam és megismertem a hátrányos helyzetű családok életét közvetlen közelről. Dolgoztam gyógypedagógusként  képzési kötelezett, halmozottan fogyatékos gyermekekkel. Munkámmal segítettem,  támogattam az őket nevelő családokat. Tanítottam olyan felnőtt romákat, akik az általános iskolából maradtak ki. Mivel nem volt  általános iskolai bizonyítványuk,  nem volt esélyük  a társadalomba illeszkedni, munkát találni. Őket az alapfokú iskolai végzettség megszerzésére készítettem fel.  Több EGYMI / Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény / munkatársa voltam, szakértőként tanulási nehézséget vizsgáltam, diagnosztizáltam, fejlesztőként tanulási nehézséggel küzdő gyermekek rehabilitációját végeztem.

Jelenleg részmunkaidőben a váci Radnóti Miklós Általános Iskolában dolgozom fejlesztő pedagógusként, valamint a Czázár András EGYMI utazó gyógypedagógusa vagyok, SNI tanulókat látok el.  

A mai oktatási rendszer és a rohanó életmód, valamint a digitális és online világ felerősödése következtében nagyon sok gyermek küzd tanulási és / vagy magatartási, beilleszkedési nehézséggel. A szülőknek nincs elég idejük, türelmük a gyermekeikhez, nem ismerik fel a problémákat, a szorongásos tüneteket, a nevelés buktatóit. A megoldatlan helyzetek tovább gyűrűznek és lelki vagy testi tüneteket öltenek.  A gyermekek magukra maradnak félelmeikkel, fájdalmaikkal, kudarcaikkal.  A probléma megjelenése az iskolakezdés időszakára datálódik. Az óvodák megengedő, talán túl liberális közegéből, laza szabályrendszeréből érkező kisgyermekek nem tudnak alkalmazkodni a szigorú szabályokkal és elvárásokkal bíró iskola felé.  Az oktatási intézmények nagy tempót diktálnak és túl nagy követelményeket állítanak, melyre testileg, lelkileg, és mentálisan sincsenek felkészülve és/ vagy felkészítve az iskolába lépő 6-7 évesek. Nem tudnak csendben lenni, figyelni, nem tudnak várni, nem értik a „nem szabad” fogalmát, és még sorolhatnám. A szülők nem értik a tanítói jelzéseket, mert nehezen néznek szembe azzal, hogy baj van a gyermekükkel. Sok esetben nem tudják, hová forduljanak segítségért, inkább nem vesznek tudomást a problémákról. Pedig itt is, mint a betegségeknél, a megelőzés és a korai felismerés nagyon fontos.

Több évtizedes tanítói-tanári, és gyógypedagógusi- fejlesztőpedagógusi tapasztalat áll mögöttem. Ismerem az óvodás és az általános iskolás korosztályt, a mai iskolarendszert. Látom a buktatókat a pedagógusok, a szülők és a gyermekek szemszögéből is. Ezek tudatában bizton állíthatom, hogy senki sincs könnyű helyzetben. A pedagógusok túl vannak terhelve adminisztrációval, határidőkkel, egyéb feladatokkal. A jelenlegi rendszerben az  oktatás járulékos elemei már-már fontosabbak, mint maga a tanítás- nevelés , mint maga a  gyermek. A fiatalok nem választják hivatásukként a pedagógus pályát, az idősebbek a kiégés  a fásultság, a beletörődés határán egyensúlyoznak. A szülők közül az apák  késő estig dolgoznak a család anyagi biztonságának megteremtéséért,  az anyák meg egyedül maradnak a gyermekeikkel, a háztartással, és a megoldandó feladatokkal.  A gyerekek eközben szeretnék a gondtalan éveiket élni, igénylik a foglalkozást, a szeretetet, a minőségi időt. Az ördögi kör néha kilátástalannak és megoldhatatlannak látszik. Mégis nekünk felnőtteknek kell a megoldást megtalálni.

Hiszem azt, hogy tanulni jó és érdekes, sőt érdemes. Hiszem azt, hogy a tehetséget meg kell találni, ki kell bontani, az elakadást pedig észre kell venni és meg kell szüntetni.  Vallom, hogy a játéktevékenységeken keresztül, tapasztalati úton megszerzett tudás örök. A gyerekek érdeklődését, szeretetét „kihasználva” örömtelivé tehetőek a tanulással töltött évek. A gyerekeknek joguk van a boldog, gondtalan gyermekkorhoz, az őket körülvevő felnőtteknek pedig kötelességük ezt biztosítani számukra.